|
Ázsia
földrajza
Ázsia tájai rendkívül változatosak. A Földközi-tenger hullámaitól a Csendes-óceán
hatalmas víztömegéig fiatal, magas, gyakran jégmezőkkel borított hegységek
övezik a földrészt: Kaukázus, Zagros, Hindukus, Pamír, Himalája (Mount
Everest, 8848 méter, a világ legmagasabb csúcsa), és az indonéz szigetekben
folytatódó, még emelkedőben lévő burmai lánchegységek. Ázsia északi területén
alföldek és fennsíkok szabdalják a szibériai pajzs prekambriumi sziklarétegeit.
Ázsia mai felszíne alapvetően a negyedkori gleccserek tevékenysége folytán
alakult ki.
Ázsia
déli részén két nagy földnyelv, az Arab-félsziget és a Hindusztáni-félsziget
(Dekkán-félsziget) terül el. A kontinens keleti oldalát hegy födte szigetek
füzére szegélyezi, ezeken erőteljes a vulkáni tevékenység és gyakori a
földrengés: a szigetek a Csendes-óceán tűzövezetéhez tartoznak.
Ázsia
éghajlata, időjárás
Ázsia éghajlata területi nagysága és a változatos természeti viszonyai
miatt igen változó. Ázsia északi részén poláris éghajlat uralkodik, ennek
sajátossága az, hogy főként a zord telek következtében nagyok a hőmérsékleti
különbségek és kevés a csapadék. Legészakabbon a tundra, a tundranövényzet
a jellemző, azaz sovány, mohás-zuzmós sztyepp. Délebbre a tajga övezet
húzódik, illetve ahol túl kevés a csapadék a fákhoz ott füves puszták
találhatók.
Nyugat-Ázsia
és Közép-Ázsia éghajlata tengerszint feletti magasság (Arab-félsziget),
illetve a tengertől távoli fekvés és a domborzati elrendezés (Tibet, Góbi
sivatag) miatt száraz, helyenként hideg, máshol meleg, a csapadék kevés
és rendszertelen, s a növénytakaró sem összefüggő. Csak Nyugat-Ázsia partszegélyén
van igen enyhe mediterrán éghajlat.
Az éghajlat
Dél-Ázsia és Kelet-Ázsia vidékein teljes mértékben a monszun által van
meghatározva. A tél száraz és hűvös, a nyár meleg és esős, mert a déli
passzátszél behatol az északi félgömbre. Ez a nedvességet hozó szél a
nyári monszun. Az eső, különösen a magaslatokon, rendkívül bőséges. Dél
felé fokozatosan az egyenlítői éghajlat válik uralkodóvá (Borneó). A monszun
vidéket olyan erdő borítja, ahol mérsékelt égövi és trópusi növényzet
keveredik.
Ázsia vízrajza
Ázsia vízrajzi hálózatát nagy mértékben befolyásolja az éghajlat és a
domborzat, mondhatni ezeknek a függvénye. Szibéria vizét észak felé olyan
nagy folyók, mint az Ob, a Jenyiszej és a Léna vezetik le, melyek télen
a nagy hideg miatt befagynak, ezzel hatalmas árvizeket okozva a tavaszi
olvadáskor. Nyugat-Ázsia és Közép-Ázsia vidékein a lefolyástalan területek
a jellemzőek. A vizekben bővelkedő hegységekben a leereszkedő kevés folyó
– a Tigris és az Eufrátesz kivételével – vagy a sivatagok homokjában tűnnek
el, vagy beltengerekbe ömlenek. Ázsia monszun vidékein a bőséges esők
duzzasztják a folyókat, melyek nyáron jelentősen megáradnak. Fontosabb
ilyen folyók: Gangesz, Mekong, Jangce és a Huangho.
Ázsia lakossága
Ázsia nem csak a legnagyobb területű, de a legsűrűbben is lakott kontinens.
Az Ázsia átlagos népsűrűségére vonatkozó adat (több mint 60 fő/négyzetkilométer)
azonban rendkívül nagy eltéréseket takar. Ugyanis Szibéria, valamint Nyugat-Ázsia
és Közép-Ázsia gyéren lakott, míg Ázsia népessége 90 százaléka a monszun
vidéken, az összterület alig egyharmadán zsúfolódik össze.
Ázsia gazdasága
Gazdasági területen Ázsia elmaradott földrésznek számít, leszámítva természetesen
Japánt, Oroszországot és az egyre inkább feltörekvő Kínát. Nyugat-Ázsia
és Közép-Ázsia kedvezőtlen természeti viszonyai nem teszik lehetővé a
gazdasági felemelkedést. A Perzsa-öböl (Arab-öböl) ugyanakkor jól jövedelmezik
a kőolaj-kitermelés, de ennek csak a lakosság kicsiny hányada látja a
hasznát. A monszun vidéken komoly problémát okoz a jelentős népszaporulat.
vissza
a főoldalra
|
